jó és rossz

Öcsém a minap megsejtett valamit, tudta vajon, hogy mire készülök? - ennek eredményeképpen valóban elképzelhető, hogy a koncentrációs képességem nem volt épp a toppon? Elfelejtettem mágikus úton megtisztítani a köveimet. Első hiba. Ki tudja, mennyi ártó-, vagy épp fölösleges erő lakozik bennük, amik tökéletesen szükségtelenek? A szükségtelenség problémát fakaszt. Egy egyszerű példa erre: Tanulás közben megmagyarázhatatlan késztetést érzel arra, hogy egyél, holott nem is vagy éhes. Mit teszel? - eszel. Ennyi elég ahhoz, hogy figyelmed elterelődjön a tananyagról, s arra koncentrálódjon, hogy milyen íze van az adott ételnek, amit abban a szent pillanatban emésztéshez készítesz elő. Utólag úgy érzem, nem bíztam eléggé. Talán illene kisebben kezdenem a gyakorlatozást, hiszen bármennyire is vagyok képes megmozgatni a természet erőit, ha egyszerűen még nincs elég tapasztalatom. Az apró tapasztalatokat leszámítva, amik egyszerre borzasztottak és bűvöltek el. Kezdjük tehát kicsiben! S hogy mik számítanak egészen apró tapasztalatoknak? Rendben. Ha akarom, hetekig is zuhoghat az eső. Már rég nem sütött errefelé a nap. Ha bántasz, számíts egy kis betegségre, minimum hasmenésre. (Ez nem szép dolog tőlem tudom, viszont köszönöm kérdésed igen, jól esik). Ha szöveget mondasz, szemembe nézel közben s én azt akarom, hogy elrontsd, legyél nyugodt elrontod. Sőt, az is előfordulhat, hogy a mikrofon tönkremegy, legalább néhány pillanatra. Én pedig hihetetlen, de még mindig meglepődöm ezen. A határtalan csoda mögött azért lássuk be, mégiscsak rémes. Gondolkozz 'normálisan'. Első hozzám intézett kérdésed valószínűleg a következő lesz: 'Há' Nórmális?!'. Feleletem pedig: 'Nem'. Igenis kiismerhetetlen marad a Világ mindörökké, hiába vannak is 'Nagy emberek', akik elősegítik a gondolkodás fejlődését. Most gondolkozzunk nagyban! Mekkorák ezek a 'Nagy emberek' a Varázslatos Világegyetemhez képest? Hihetem, hogy különleges vagyok, de tévedek. Mert mindenki különleges. Ha pedig mindenki különleges, akkor senki sem az. De igenis léteznek boszorkányok és varázslók! Ők azokból az emberekből lettek, akik nem hanyagolták el a velük született erőt, inkább megértették és fejlesztették azt. A megértés talán túlzás, de lehet, hogy még egy kis idő elteltével már én sem fogok csodálkozni rajta. Nem tudom igazán, hogy kössem e magam valamely ösvényhez, vagy járjam a magam útját, s tegyem abszolút azt, amit csak akarok. Szerintem a Jó és a Rossz egymás kiegészítői. Nem létezhet olyan, hogy mindenki csak Jó dolgokat, vagy csak Rosszat tegyen. Mindkettőre szükség van, s azt a folyamatot, amikor azok visszatérnek hozzánk nevezzük Mi emberek Életnek. A Wicca intés arra tanít 'Tégy amit akarsz, de ne árts!', valamint arra, hogy minden Jó és Rossz háromszor tér vissza hozzánk, attól függően, hogy hogyan cselekszünk. A Világegyetem sem csupa jóból született! - a rombolás benne Magában is megtalálható, s az is lesz mindig. A Csupa Jó és Csupa Rossz, ezek mindketten természetellenes dolgok önmagukban. Egy hétköznapi példa: Odamegy hozzád fülig érő mosollyal Valaki, s olyannyira kedvesnek bizonyul, hogy a végén képtelenség lesz lerázni, mert szinte fojtogatni fog már a szeretetével, a jóságával, tegyük fel például azzal, hogy egyfolytában a segítségedre akar lenni, a sarkadban van, továbbá szüntelenül vigyorog. Ez a Jóság? - ez természetellenes. Nem segíthetünk mindig. Most lássuk a Jó ellenségét, a Rosszat: Ugyanaz az illető szintén folyamatosan a sarkadban van, ám ezúttal nem abból az okból, hogy segítsen. Segítsen esetleg... felbukni. Megalázzon, bántson, lerombolja az illúzióidat, vagy a szemedbe köpjön. - Hozzá teszem, én nem szoktam mások szemébe köpni. Ez is természetellenes, nem de bár? Akkor természetes valami, ha a Jó és Rossz egyaránt fellelhető benne. A gombák közül se mind ehető. Az ehető gombák általában rútul festenek, ezzel szemben a mérges gomba csábítóan gyönyörű látványt nyújt számunkra, esetleg még illatozik is. Mindkét fajta gombában van Jó és Rossz. Természetes. Ne várja el a világ - a kisbetűs világ -, hogy bennünk emberekben csak Jó, vagy épp - különös esetben - csak Rossz tulajdonságok legyenek. Az általunk szeretett természetben sincs így, nem is lesz, bármily gyönyörű és tökéletes az. Mert tényleg Tökéletes. De nem attól, hogy csak Jó dolgok vannak benne. - Az én meglátásaim, nem kell rögtön lehurrogni, bármennyire is máshogy látjuk a dolgokat. Nem vagyok sátánista, de azt hiszem, igazi wicca sem lehetek. Bár megünneplem én is a wicca ünnepeket, tisztelem és óvom a természetet, követem a szabályaikat, viszont ezzel az egyel nem tudok teljes mértékben megbékélni, azonosulni. Mi emberek pont olyanok vagyunk, mint a gombák.