az első

Azt hiszem... készen állok. Vagy lehet, hogy mégsem. Ez lesz az első komolyabb varázslatom, s talán kissé félek tőle. Nem remélek semmit, de bízom. Töretlenül bízom. Ez nagyon fontos feltétel azok számára, akik eme nagyszerű mesterséget űzik. A boszorkányság nem foglalkozás, hanem mesterség. Igyekszem ma este mindent jól csinálni, semmit nem akarok elrontani. Azért a ma estét választottam ki erre, ugyanis történetesen ma este Teliholdat ünnepelünk, és tudni illik ilyenkor tetőzik a varázserő. Már hétkor nagy lelkesen díszítgettem a leendő ideiglenes boszorkányoltárt, s íme eztet sikerült kihoznom belőle: KÉP1, KÉP2. (ki fogja írni, hogy 'error', de kattints a linkre és akkor látod majd a képet.)
Feltétlenül muszáj volt most idecsesznem, ez az első ünnepélyesen feldíszített oltárom. Várok még egy csöppet, mondjuk éjfélig. Úgysem tudok már aludni legalább egy hete normálisan. Orsolyafijamat várom, hogy feltolja a bájosan elvetemült képét facebukra, de valószínűleg kreszt tanul a kincsem. Áldás kísérje szerdán! Én biztos soha nem fogok megtanulni vezetni, gyűlölöm az autókat a tömegközlekedési eszközökkel egyetemben. Egyetlen utazó barátomnak pusztán a biciklit tekinthetem. A marlától, mint névtől pedig igen rejtélyes okok miatt Nem tudok megszabadulni, hozzám tartozik, Nem vagyok képes eldobni.